A nevem Daniel „Trico” Wrench. Ember vagyok. Mióta az eszemet tudom, csillaghajó kapitány szeretnék lenni. Már kiskoromban megragadott az épülőfélben lévő csillaghajók látványa. Természetes volt, hogy amint lehet, belépek a Csillagflottába. Hiszen ki nem akarna egy olyan család része lenni, melyek tagjai olyan hősök, mint Jonathan Archer, James T. Kirk vagy Jean Luc Picard. Ám ahogy az lenni szokott, nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi. Felvettek ugyan a Csillagflottához, de közel sem remekeltem úgy, mint szerettem volna. Pedig élt bennem az elhatározás, hogy nyomot hagyok az Akadémia történelmében, legalább olyat, mint James T. Kirk. Az első években átlagosan teljesítettem. Átlagosabban már nem is lehetett volna. Nem volt érzékem sem a taktikai szimulációkhoz, sem a szubtér-anomáliákhoz. Egyedül a gépészet volt az, amiben az átlag felett teljesítettem, igaz nem sokkal, de mégis csak felette. Majd elérkezett minden kadét rémálma, a Kobayashi Maru vizsga, vagyis a No Win Scenario vizsgafeladat. Ez a vizsga az, melyet az Akadémia történelmében csak egy kadét tudott teljesíteni, aki nem más volt, mint James T. Kirk. A vizsga körülménye és menete előre ismert volt, így valamelyest lehetett rá készülni. Számtalan taktikai eljárást és tervet gondoltam ki, hogy ha majd felbukkan az a 3 klingon Bird of Prey hajó a Maru mellett, mihez is fogok velük kezdeni.
Végül elérkezett a vizsga ideje. Kora délelőtt ballagtam át a vizsgaépületbe, és ha nem is elsőként, de nem is utolsóként sorra kerültem. A vizsga megkezdődött, mindenki a helyén, menetrend szerint meg is érkezik a Maru segélykérő hívása és válaszoltunk is rá, ahogy az elvárható egy Csillagflotta hajótól és annak kapitányától. A Maru közelébe érve elő is bukkant a két klingon Bird of Prey, ahogy arra számítani lehetett. Amire nem számoltam viszont az az volt, hogy felbukkant még kettő, így összesen 4 Bird of Prey-el kellett szembenézni. Mind a négynek pajzsa fent, és a fegyvereket élesítették. Gyorsan kellett cselekedni. A tervem az volt, hogy egy túltöltött részecske-lökéshullámmal legyengítem a pajzsaikat, majd kilövünk 4 tricobalt torpedót, teljes szórással. Azt tudni kell, hogy ezek a torpedók rendkívül veszélyes fegyverek, és habár nem szériatartozéka egy közönséges Csillagflotta hajónak, az Akadémián a USS Voyager esetéből tanulva, oktatják a helyes használatukat. Biztos voltam benne, hogy ha a klingon hajók elülső pajzsa kellően legyengül, akkor a tricobalt torpedók áthatolhatnak rajta és a hajók pajzsain belül, a burkolaton fognak felrobbanni, így ártalmatlanná téve a klingonokat, és megvédve a Maru-t. Sajnos a vizsgabiztos nem így látta a helyzetet, és amint kiadtam a parancsot a tricobalt torpedók indítására, leállíttatta a szimulációt. Véleménye szerint a túltöltött részecske-lökéshullám nagyon elgyengítette volna a Maru pajzsait is, és a tricobalt torpedók robbanása pedig a Maru-t a klingonokat megsemmisítette volna. Hiába védtem az álláspontomat a vizsgabiztosnál, nem változtatott a véleményén a dolog, ahogy a számításaim eredménye sem hatotta meg. Így, mint oly sokan mások, megbuktam a vizsgán, és ráadásul a vizsgán szereplő legénységem rám aggatta a Trico becenevet. Nem rossz szándékkal tették, csak gondolták, emlékeztetnek arra, hogy nem jelent minden bajra megoldást a tricobalt torpedó.
Az Akadémiát zászlósi rangot megszerezve fejeztem be. Egyből be is osztottak a USS Laconia könnyű cirkálóra, mint gépész. Nem főgépész, csak egy gépész. De ennek is örültem, hiszen a Csillagflottában szolgálhattam, ráadásul egy hajón, ami, még ha kicsi is, régi is, de csillaghajó. Régi, igen, a Miranda osztályba tartozik, mely ekkorra már majdnem 140 éve volt szolgálatban. Noha ez a példánya kicsit fiatalabb, hiszen csak 112 éves. A nevét egy, a második világháborúban szolgáló brit csapatszállítóról kapta, melyet 1921-ben kezdtek el építeni, és melyet egy német tengeralattjáró süllyesztet el 1942-ben. Ahogy az őse, ez a Laconia is egyfajta szállító hajó volt, bár legénység helyett inkább ellátmányt szállított, egy csillagbázisról a másikra. E feladat mellett, volt egy másik szerepe is. Az Akadémiáról kikerült újoncoknak a kiképzőhajójaként is szolgált.
2409 február 2.-án, az egyik rutin utunk során vészhívásokat fogtunk a USS Khitomer-től.
